Búcsú Columbo-tól

Évi egy állatmenhelyen dolgozott és ott találkozott először Columbo-val, aki elkóborolt otthonról. Az akkor 1,5-2 éves korú kutyusért ugyan érte jött a gazdája, de Columbo annyi szeretet és figyelmet kapott a menhelyen dolgozóktól, hogy rendszeresen visszaszökött oda. Nagyon féltette Évi, így a sokadik alkalom után már erős lett benne az elhatározás, hogy örökbe fogadja, mert eredeti gazdája időközben lemondott róla.

Az igencsak aktív kutyusnak feladatot is szánt. Mivel nagyon barátságos volt az emberekkel és más állatokkal is, tanítani kezdte, mint Szaffi kutyáját, akivel időközben sikeres terápiás vizsgát tett alapítványunk önkénteseként.

A tacsi kutya is nagyon szívesen tanult és erős kötődése volt a gyermekekhez. Sikeres terápiás vizsgájukat követően a picurka gyermekek nagy kedvence lett az óvodákban, bölcsődékben. Úgy tudott odabújni, odakucorogni a kisgyermekekhez, ahogyan senki más.

Évi sokszor mesélte, hogy nagyon kellett vigyáznia, mert Columbo mindig éhes volt és nem válogatott, bármit összeszedett a parkban, ami valaha is élelemmel érintkezett. Gazdija ebből is előnyt kovácsolt, mert ahogyan a jutalomfalatokkal motiválta kutyáját, úgy motiválta a kis tacsi is a foglalkozásokon a gyerekeket, felnőtteket.

A legtöbb segítséget a debreceni Ibolya utcán működő intézményben nyújtottak, ahol átmeneti nevelésben részesülő gyermekek tanultak velük/tőlük türelmet, bátorságot, szeretetet adni és kapni és még annyi-annyi mindent.

Columbo nyugdíjas éveiben Évi piciny gyermekeinek mindennapjait tette boldogabbá. Az utolsó egy éven át rácsatolható kiskocsival segítették mozgásában.

Élete utolsó napján még megvárta, amíg Évi a munkából hazaér és csendesen, örökre elaludt. 16 éves volt.

Köszönünk mindent kiskutya, itt élsz tovább a szívünkben!