Búcsú Andytől

Miért olyan nehéz szavakba önteni? Miért fáj ennyire a hiánya? ☹ Néhány nap múlva lett volna a 15. születésnapja…

Már kölyökkorában kitűnt az emberekhez való ragaszkodásával. A legmunkamániásabb vakvezető kutyáink egyike volt. Tényleg nem túlzás róla azt mondani, hogy nagyon szeretett a hámba bújni, tanulni, gyakorolni és vezetni a kiképzőjét s később a gazdáját. Még nem találkoztunk az alapítvány 15 éves működése alatt olyan kutyával, aki akkor is farkcsóválva végezte az alapengedelmes feladatokat, amikor nem is ő volt soron, hanem egy másik tanulóval gyakorolt a kiképző az udvar egy másik szegletében 😊 Csak úgy, minden felszerelés nélkül… Csak a halk kuncogó hangok árulták el, hogy legszívesebben odarohanna és megmutatná, hogy is kell ezt csinálni 😊

A közlekedésbiztonsági vizsgáján a szabadon engedés és vécéztetés feladatnál felvett egy ágdarabot a parkban és boldogan hurcolta körbe, még a vizsgabizottsághoz is odavitte, hátha játszik vele valaki.

Egy általános iskolai bemutató foglalkozáson kipróbálta egy látássérült diáklány, hogy milyen, amikor vakvezető kutya vezeti. Andy volt a „próbababa” és most már a fiatal hölgy pedig leendő gazdaként élete első vakvezető kutyájával ismerkedik és gyakorol. A mai napig emlékszik Andyre és az életre szóló élményre.

Az élet úgy hozta, hogy két látássérült gazdája is volt Andynek, majd pedig a nyugdíjas éveit velünk töltötte az alapítvány székhelyén. Az idős, döcögős Andyke elvesztette a látását öreg korára, de nagyon gyorsan alkalmazkodott, bámulatosan tájékozódott az udvaron.

Igyekeztünk mindent megadni neki, hogy csillapítsuk ízületei fájdalmát. A telet és az idei nyarat már nagyon nehezen viselte. A nyári hőségben ereje nagyon elhagyta, eljött az ideje, el kellett engednünk…

Szemünkkel, fülünkkel még folyton keressük, hogy hol köhécsel, hol szuszog, kell-e segíteni árnyékba kísérni, vagy hogy el ne felejtsük a gyógyszerét odaadni… De már nem tudjuk megsimogatni, csak emlékezni tudunk, hogy milyen jó volt, hogy volt egy kis öreg, döcögős, szép Andy kutyánk…

Nagyon hiányzol…