Egy hónappal ezelőtt, decemberben egy didergős este az iskola kapuja előtt ácsorgott egy fiatal keverék kutya. Nem volt csapzott a szőre, nem volt sovány, nem kóborolhatott régóta. Biztosak voltunk benne, hogy valamelyik közeli utcából csatangolt el. Megkínáltuk egy kis étellel és meleg vackot készítettünk neki, a Bogyó nevet kapta ideiglenesen. Nagyon bújt, láttuk rajta, hogy lakáshoz és az ember közelségéhez szokott.
Még aznap este felvettük a kapcsolatot egy Debrecenben működő állatvédő szervezet közelben lakó önkéntesével. Bea már másnap magához vette Bogyót és az internet segítségével keresni kezdte gazdáját. Hamar felismerték és jelentkeztek azok, akiknek a szomszédságában élt a kutya régi családjával. Elmondták, hogy a ház eladó lett és a régi gazda nem vitte magával a kutyát, az új gazda viszont máshol lakik, nem fog ide költözni. Ezért kezdett el kóborolni Bogyó. Mivel régi gazdája egyértelmű döntést hozott Bogyó sorsa felől, ezért új gazda keresésébe fogott Bea.
Nagy örömmel küldte néhány nappal ezelőtt ezt a képet. Bogyó, vagyis új nevén Siva új otthonra talált. Egy Bécsben élő család fogadta be. Természetesen minket is örömmel tölt el, hogy Bogyó, aki pillanatok alatt levett bennünket is a lábunkról, most már biztonságban van és visszakapja azt a szeretetet, amit ő nyújt. De az lenne az igazi, ha nem is kellene ilyen történetekről beszámolni, ha mindenki megértené, hogy felelősséggel tartozik azért az élőlényért, akit magához vett.
Légy boldog Bogyó-Siva! Beának pedig nagyon köszönjük az elszántságát, kitartását és segítségét!
0 hozzászólás