Aba, a nyugdíjas vakvezető kutya sajnos itthagyott minket.
Ő volt az alapítványunk által kiképzett első vakvezető kutya, 10 évvel ezelőtt tette le a közlekedésbiztonsági vizsgát látássérült gazdájával, Zsolttal.
Nagyon okos, életvidám, barátságos kutya volt, belopta magát mindenki szívébe, akivel csak találkozott.
Sok kalandot átélt élete során: első gazdája egy katona volt, vele és családjával Aba egy hadihajón élt egyéves koráig. Ezt követően – mivel nem tarthatott gazdájával annak következő állomáshelyére – gazdája édesapjához, egy református lelkészhez került, tőle jutott el a kutyus alapítványunkhoz. A kiképzés során örömmel és gyorsan tanult, gyorsan fejlődött, remek vakvezető kutya lett belőle, nagyon büszkék vagyunk rá.
Szép kort ért meg, és békésen, szeretettel körülvéve távozott közülünk. Hálásak vagyunk Ildinek és Misinek, hogy olyan sok szeretettel, törődéssel, gondoskodással látták el Abát élete utolsó szakaszában.
Nagyon fáj a hiánya, nagy szeretettel emlékezünk rá.
Nyugodj békében, drága Aba!