Érzékenyítő és vakvezető kutyás bemutató a földesi iskolában

A földesi székhellyel működő Bihar Természetvédelmi és Kulturális Értékőrző Közalapítvány esélyegyenlőségi munkatársának, Bona Gabriellának a meghívására látogattunk el a vendégszeretetéről híres községbe.

A Bihar Közalapítvány több mint tíz éve alakult és legfőbb célja a bihari táj természeti értékeinek megőrzése és bemutatása. A jelenleg megvalósítás alatt álló „Bihari vizes élőhelyek rekontsrukciója és fejlesztése” című (KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0017 ) pályáztuk esélyegyenlőségi programeleméhez kapcsolódik meghívásuk. Figyelemmel kísérik munkánkat, hogy megismerjék a látássérült emberek mindennapi nehézségeit és a vakvezető kutyák munkáját.

Nyári szünidőt hívogató napsütés és közel hetven diák fogadott bennünket pedagógusaikkal Földesen, a Karácsony Sándor Általános Művelődési Központ udvarán, 2011 júniusában, az utolsó előtti tanítási napon.

Az alsó és felső tagozatos gyerekek érdeklődve hallgatták az előadást és bátran kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Az érzékenyítő feladatok alkalmával megannyi nyújtózkodó kéz lendült a magasba, jelezve, hogy szeretnék testközelből is megtapasztalni az elmondottakat. Csilla, Krisztián és Virág szemére szemkötő került és csak a kezükkel „látva”, kellett felismerniük a kezük ügyébe kerülő használati tárgyakat. Így ismerkedtek meg azzal, miként pótolja a tapintás a látást. Virág (még mindig bekötött szemmel) azt is megtapasztalta, hogyan nyújthat segítséget a fehér bot a közlekedés során.

A gyerekek kis segítséggel ügyesen gyűjtötték össze, hogy a különböző fogyatékossággal élő embereknek (mozgássérült, hallássérült, látássérült) a segítő kutyák milyen módon tudnak segíteni. Úgy éreztük, fontos arról is beszélni, hogy a segítő kutyák folyamatos orvosi ellenőrzés alatt állnak, a külső- és belső élősködők ellen rendszeresen kezeljük őket, így nem kell félni attól, hogy a kutyák megbetegíthetik őket.

A legnagyobb csend és figyelem a kutyás bemutatót kísérte. Az alapítvány kutyakiképzője, András, a két éves labrador retriever fajtájú kutyával, Dömével engedelmes feladatokat mutatott be. A gyerekek láthatták, hogy a kiképző a kutyát kellő hangsúllyal és határozottsággal, de mégis kedvesen irányította. A rendszeresen gyakorolt feladatokat Döme pontosan és farok csóválva hajtotta végre. Elmondtuk, hogy mindezt úgy lehet elérni, ha valóban rendszeres a gyakorlás és a jól végrehajtott feladatot követően a kutyát jutalmazni kell simogatással, jutalomfalattal, szóban dicsérve.

A foglalkozás utolsó része volt a vakvezető kutyás bemutató a felállított akadálypályán. A diákok sorfalat alkottak a pálya két szélén és figyelték, hogy az akadályokkal sűrűn rakott „folyosón” a bekötött szemű kiképzőt hogyan vezeti végig Döme, miközben folyamatosan figyelnie kellett arra, nehogy megbotoljanak, vagy beleakadjanak az útjukba kerülő tárgyakba. A növendék Maya kutya nevelőszülőjével Eszterrel, most még vakvezető hám nélkül, pórázon teljesítette a feladatot. A gyerekek tapssal jutalmazták őket. S végül következett az elmaradhatatlan simogatás.

A gyerekek nyitottsága, figyelme, kedvessége, ahogyan a kutyákat szeretgették és simogatták, jutalmazta munkánkat.