2005 óta dolgozom alig látó és vak emberekkel, és így több alkalommal találkoztam vakvezető kutyával közlekedő látássérülttel. Közelebbről azonban nem ismerkedtem meg a négylábúakkal.
2010 nyarán kértek fel először arra, hogy vakvezető kutyával történő útvonaltanulásban nyújtsak segítséget. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen okosak, tanulékonyak, figyelmesek, kiegyensúlyozottak a vakvezető kutyák. Azóta több kutyás vak emberrel kötöttem közelebbi ismeretséget és megtapasztalhattam azt, hogy a vakvezető kutyák nem egyszerűen segítők. A gazdijukkal szemben tanúsított feltétlen engedelmesség, szeretetteljes ragaszkodás társakká teszi őket. Úgy érzem a közös munka több oldalról fejlesztette egyéniségemet, meglévő tudásomat. Mint tájékozódás-közlekedést tanító tanár ismeretet szerezhettem a vakvezető kutyával történő közlekedés technikájáról és rehabilitációs tanári tudásomat is hatékonyabban tudom majd alkalmazni egy-egy vakvezető kutyával történő közlekedés során. Remélem tájékoztatásommal, együttműködésemmel egyre több látássérült ember találja meg az alapítvány által képzett kutyában segítőjét és társát.