Kezdőlap » Kétszer vesztette el a látását, de soha sem adta fel

Kétszer vesztette el a látását, de soha sem adta fel

2014. november 28. | 0 hozzászólás

Az Új Néplapban megjelent cikket olvashatják lentebb. Marica és Bogi kutya idén áprilisban tett sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát.

Erdősné Onda Marica Szolnokon született, s több mint húsz éve egy tévéműsornak köszönhetően került Karcagra, alapított itt családot. Bár elvesztette látását, de köt, naplót ír, tandemezik férjével és neveli középiskolás fiát. S már a fehér botot sem szégyelli, megtanulta, legfontosabb a biztonság.

– Szolnokon végeztem a tanulmányaimat még látóként, bár a jobb szememre sosem láttam. Jó tanuló voltam. Tizenhat évesen egyik napról a másikra elvesztettem a látásomat. Pesten megműtöttek. Három hónap vakság után csoda történt, visszakaptam valamennyit a látásomból. Akkor azt úgy éltem meg, a semmihez képest roppant jól látok – sorolja Marica, aki a vakok szolnoki egyesületében a sortársaktól sok segítséget kapott.
– Palásti Tibor kutyás sorstársam azt mondta, egy szép fiatal nő mellett jól néz ki egy vakvezető kutya, aki segíti. Így vitt fel Budapestre a vakvezető kutyakiképző iskolába. Olyan szerencsém volt, hogy rögtön megkaphattam Daesyt. Vele kinyílt előttem a világ, visszakerültem a közösségbe, Tibor segítségével a Centrumban bemondó voltam. A férjemet is Tibornak köszönhetem – árulja el Marica. – Mondta, menjünk fel Pestre és a kutyaiskolában gyakoroljunk. Azt nem árulta el, tévéfelvétel is lesz, Kudlik Júlia műsorában szerepeltem. Ezt látta meg Karcagon a férjem, aki kijelentette, én leszek a felesége. Anyósomék nem hittek neki, de ő kitartó volt, 1995-ben összeházasodtunk.

Mint fiatal feleség, Marica is szeretett volna gyermeket, szemészorvosa azonban nem tudta garantálni, hogy minimális látása megmarad. 1995. december 4-én megszületett kisfia, Viktor.
– Anyósom megfőzött nekünk is, a többi házimunkát én végeztem. Ha az emberben van élni akarás kisgyermeke miatt, annyira hihetetlenül tud alkalmazkodni, mindent meg tud oldani. Amikor a háziorvosi rendelőben kaptam telefonközpontos állást, gondolkodás nélkül elfogadtam. 2000 nyarán egyik napról a másikra teljesen fekete lett minden, a műtétek sem segítettek, kétségbeestem. A vakság ekkor sokkal jobban megviselt, mint tizenhat évesen. Sikerült segédeszközöket beszereznem, mint a képernyőolvasóval ellátott laptop, aminek segítségével olvashatok, leírhatom gondolataimat. A házimunka elvégzéséről sem kell lemondanom, kaptam beszélő mérleget. Kamikáze módon ma sem főzök, hiszen leeshet egy égő gyufa, így valaki mindig van itthon. Ma már tudom, az önállóságnál sokkal fontosabb a biztonság.
Amikor Marica második kutyája elpusztult, megpróbált önállóan közlekedni, de ez nem ment, férje vitte hozta a munkából. Aztán belátta, ez nem mehet tovább. Elszégyellte magát, amiért mindig tiltakozott a fehér bot használata ellen.
– Rávettem magam, hogy fel kell vállalnom, vak vagyok, nemcsak az a kutyás csajszi, aki elrallizik a városban. Ha meg akarom tartani az állásomat, lépnem kell. Amikor először fehér bottal járkáltam a városban, mindenki csodálkozott, hogy ha vak vagyok, hogy tudok kötni és számítógépezni. Eleinte voltak eséseim a bottal, de aztán megtanultam egy tréner segítségével a külső zajokra figyelni. Az emberek sokszor segítettek, volt, aki utca hosszat elkísért, hogy el ne essek – mondja Marica, aki három évet várt harmadik kutyájára, Bogira. Nemrég tettek sikeres vizsgát. Bogi azonban nem robot, akit beprogramoztak egy útvonalra, hanem élőlény. Így amikor a látó embernek úgy tűnik, a falnak vezeti gazdiját, odakiabálnak nekik. Marica pedig elmagyarázza, nem mennek a falnak, négylábú társa csak igazodási pontot keres, hogy biztonságosan tudja őt vezetni.

Kutyanaplót is ír látóknak

– A férjemben maximálisan megbízom, így jött a tandemezés is, jó időben szeretünk biciklizni – mondja Erdősné Onda Marica, akinek a látáson kívül semmi nem hiányzik. A Szigligeti Színházban férje nagyon jól tolmácsolja neki az előadásokat. Szívesen menne narrált színházi előadásra vagy vakok számára tartott tárlatvezetésre is. Újabban az írás köti le szabad idejét. – A vakvezető kutyák munkájáról kutyanaplót vezetek, hogy minél szélesebb körben tájékoztassam az embereket négylábú segítőinkről. A visszajelzésekből azt tapasztalom, szükség van erre.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Segítsd a HVSK Alapítványt adód 1 százalékával. Adószámunk: 18997006-1-09

Bemutatkozó leporelló

Alábbi képre kattintva letöltheti az Alapítványunkat és munkánkat bemutató képes leporelló elektronikus változatát:

Brossúra (15258 letöltés)

Elérhetőség

HVSK Alapítvány
4002 Debrecen, Pacikert u. 112.

E-mail címünk: hvsk.alapitvany@gmail.com