Hajdúsági Vakvezető- és Segítőkutya Képzésért Alapítvány

1973-ban születtem Debrecenben. Szüleim, bátyám orvosok. 4 éves voltam, amikor kiderült, hogy gyengénlátó és színtévesztő vagyok. Ezért a gyengénlátók iskolájában végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Ezután a Jókai Mór gimnáziumba jártam, ahol 1991-ben jeles eredménnyel érettségi vizsgát tettem. Gimnázium harmadik osztályának évelején teljesen elveszítettem a látásomat.

Ekkor a jövőbeni önállóságomra gondolva kezdtünk szüleimmel gondolkodni a vakvezető kutyán, így vállaltuk az első vakvezető kutyám felnevelését. Az érettségi után a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjánál megtanultam ellátni magamat és a bottal való közlekedést is elsajátítottam . 1991 decemberében sikeres vakvezető kutyás vizsgát tettünk Jytke Asztrával -rajzos német juhász szuka kutyámmal . Sajnos ő hat évesen egy fajtabetegségben (Reiter kór) megvakult, ezután még két évig volt velünk.

Második kutyámat is mi neveltük fel. A kiképző hibája miatt csak a második, azaz a pótvizsgán sikerült átmennünk Pelus Tyrasszal. Kilenc éven át sok helyen megfordultam az országban, viszont a helyismeret miatt egyedül, biztonságosan csak Debrecenben tudtam és tudok közlekedni.Tyrasz 11éves volt, mikor nyugdíjazva lett és egy eltartó gazdihoz került.

Mostani – harmadik – Dili Vanda nevű kutyámat 2007 tavaszán kiképezve kaptam, vele rovom a város útjait, és mint előző kutyáimmal vele is eljárok a LÉARE egyesületbe, könyvtárba, templomba,rokonokhoz, barátokhoz anélkül, hogy a szüleim segítségére szorulnék. Két évig még munkába is járhattunk, a munkahelyen fegyelmezetten viselkedett és nagyon szerették.

Asztra egy édesanya gondosságával féltett vigyázott rám, Tyrasz nagy csavargó volt, Vanda meg egy vagány csaj, akit olykor meg kell fékezni, de mindhárman szerettek dolgozni és biztonságosan, és szépen vezettek.

Az alapítvánnyal a megalakulásától kezdve kapcsolatban vagyok, tapasztalataimmal és rehabilitációs ismereteimmel igyekszem segíteni a munkáját.

Vallom: ebben a látók számára teremtett világban a vakoknak szükségük van a látó emberekre és fordítva, hát segítsük egymást.