Hajdúsági Vakvezető- és Segítőkutya Képzésért Alapítvány

Születésem óta súlyos látássérülten élek. Már gyermekkorom óta kapcsolatom van macskákkal és kutyákkal. Két gyermekem született. Mivel reggelente nagyon korán mentünk dolgozni, a gyerekek egyedül érezték magukat, amíg eljött az iskolába való menetel ideje. Ekkor döntöttünk a kutya mellett.

1992 februárjában került hozzánk 8 hetesen egy aranyszínű cocker spániel, Jennifer: Ő csodákat művelt. Nem volt gond az idő eltöltéssel. Ő gondosodott minden együtt töltött percet kihasználni, ezért nagyon hálás volt. Az idő nagyon hamar eltelt és igen hamar felnőtt komoly kutya lett. Velünk élt majd 12 évig.

2009 áprilisában egy rendezvény alkalmával ismertem meg a HVSK alapítvány céljait. Munkájukba bekapcsolódva segítek, szemléletformáló, ismeretterjesztő foglalkozásokon veszek részt, ahol sokszor gyerekekkel is találkozhatok. Ez különösen kedves számomra. Örömmel vállaltam el családommal együtt egy kölyök labrador kislány felnevelését. Maya végül nemcsak kölyökkorával ajándékozott meg bennünket, hanem felnőve az alapítvány kiképezte és most már vakvezető kutyaként él velem.