Kezdőlap » Leszállították a vakvezető kutyát és kiképzőjét Debrecenben a helyi járatú autóbuszról

Leszállították a vakvezető kutyát és kiképzőjét Debrecenben a helyi járatú autóbuszról

2010. március 07. | 1 hozzászólás

Leszállították a vakvezető kutyát és kiképzőjét Debrecenben a 48-as jelzésű helyi járatú autóbuszról…

 2010. március 07-én, 8.20-kor Szűcs András a Hajdúsági Vakvezető- és Segítőkutya Képzésért Alapítvány kutyakiképzője és Andy kutya gyakorolni indultak. Találkozójuk volt egy látássérült hölggyel, aki talán nemsokára Andyvel róhatja az utat. A Debrecen-Pac végállomási buszfordulóból induló 48-as jelzésű helyi járatú autóbusz vezetője közölte a kiképzővel, hogy szájkosár nélkül nem utazhat a kutya.

Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a segítőkutyákról szóló 27/2009. SZMM rendelet értelmében, – mely 2009. december 10-én lépett hatályba – a segítőkutyákra nem kell szájkosár.

Közel két éve kezdte az alapítvány a vakvezető kutyák kiképzését. Mindig ezen az útvonalon utazunk a belvárosba, sosem használtunk szájkosarat. Soha nem szállítottak még le bennünket.

A kiképző a jármű vezetőjének többszöri felszólítására sem szállt le a buszról, hivatkozván a hatályos rendeletre. A vezető CB rádióját használva a forgalomirányítótól kért utasítást. Szűcs András pedig ezalatt rendőri segítséget kért telefonon. A forgalomirányító hölgy, aki nem volt hajlandó bemutatkozni, megerősítette a sofőr döntését. Eközben az ügyeletes rendőrtiszt utánanézett a hivatkozott jogszabálynak és elindított egy járőr autót az ügy tisztázása végett. Továbbá tájékoztatta a jármű vezetőjét és a forgalomirányítót is a létező hatályos jogszabályról. Ennek ellenére a buszsofőr kitartott, mondván ő nem tehet semmiről, neki be kell tartani a kapott utasításokat. A busz állt, néhány utas megkérte Andrást, hogy szálljon le, mert nekik munkába kell menniük. A sofőr is ezzel próbált nyomást gyakorolni a kiképzőre. András nem szállt le, tudatában volt annak, hogy igaza van. Döbbenten vette tudomásul, hogy ezt a megaláztatást és kiszolgáltatott helyzetet egy valóban látássérült embernek is el kellett volna szenvednie. Elvárták volna, hogy gyalog induljon a 10 megállóra lévő városközpontba, mely útvonal elején még járda sincs.

Fél óra várakozás után menetrend szerint megérkezett a következő busz, és elszállította az utasokat. A korábbi busz pedig elindult a városba, egyedül csak a vakvezető kutya és kiképzője utazott rajta. A rendőr járőrautó ez idő alatt még nem érkezett ki a helyszínre.

S ezzel még nem ért véget a történet.

Ugyanazon délelőtt 10.30-kor a belvárosból visszafelé – Pac irányába – készült utazni kiképző és kutyája. Most tessék kapaszkodni! Ennek a 48-as jelzésű busznak a vezetője sem engedte fel őket. Hangsúlyosan kérte a kutya menetjegyét és a szájkosár feltételét.. Ugyanazzal az érveléssel szorította sarokba a kutya-gazda párost, mint a reggeli sofőr: addig nem indul el, amíg le nem szállnak. András egyszerre dühösen és elkeseredetten fordult sarkon és szállt le az utazókkal zsúfolásig telt buszról. A tudatlanság, a téves információk ezek szerint pillanatok alatt terjedt szét a forgalomirányító hölgy révén a sofőrök között. De arra már nem jutott idő, hogy megbizonyosodjanak arról, valójában ki a szabálysértő.

A DMJV 45/2008-as Önkormányzati rendelettel módosított DMJV 57/2007. Önkormányzati rendelete egyértelműen kimondja, hogy sem a vakvezető kutyák, sem a még képzés alatt álló vakvezető kutyák részére nem kell menetjegyet váltani, díjmentesen utaztathatók.

András nem akart egy újabb „küzdelmet”, a kutya is érezte, hogy nem a megszokott rendben történnek az események. Elindultak gyalogosan.

Miért nem tudja a tömegközlekedési jármű vezetője, hogy kik és milyen feltételekkel utazhatnak a buszon? Miért nincs tisztában a forgalomirányító a hatályos rendeletekkel? Az internet világában miért nem nézett utána, hogy a rendőrtiszt által is megerősített rendelet valóban hatályos? Mi történt volna, ha valóban egy látássérült szeretett volna a busszal utazni és történetesen csak busszal ismeri az útvonalat, gyalogosan nem. Ki sietett volna a segítségére, hogyan jutott volna el úti céljához? Hogyan fogják ezután megítélni a kiképzőt legközelebb is felismerő, azon a bizonyos vasárnap délelőtt munkába indult utasok, akik „miatta”? késtek el onnan, ahová indultak? Naponta kell majd megvívni a csatát, most már nem csak a buszvezetőkkel, hanem azokkal az utasokkal is, akik végighallgatták a „sofőr által megnyert csatát”?

Megkérdezzük erről a Debreceni Közlekedési Vállalat illetékeseit is.

1 hozzászólás

  1. Nagyon (!) várom a további fejleményeket.Gratulálok a kiképzőnek a kitartásáért, hiszen egy vak embertársunk nevében cselekedett.
    Gu-sztav

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Segítsd a HVSK Alapítványt adód 1 százalékával. Adószámunk: 18997006-1-09

Bemutatkozó leporelló

Alábbi képre kattintva letöltheti az Alapítványunkat és munkánkat bemutató képes leporelló elektronikus változatát:

Brossúra (15273 letöltés)

Elérhetőség

HVSK Alapítvány
4002 Debrecen, Pacikert u. 112.

E-mail címünk: hvsk.alapitvany@gmail.com